É ta en noz tihoel, en hiaul e zou cuhet,
Hag én un herradig en dé zou tremeinet,
Avel-cen èl ur squèd é tremein hur buhé ;
Mæs ne chongeamb quet calz én hun dehuéhan dé.
Er marhue, er jugemant hag en éternité
E za a baseu bras hag e dosta bamdé,
Ha n’hum zalhamb quet prest d’ur jugemant quer garw
E vou ret d’emb tremein quenteh arlerh er marw.
A p’en dehé er juge én noz-men d’hur galhuein,
Dirac é dribunal penaus en hum ziscoein ?
Gronnet a béhedeu, ér brassan lorh ha spont,
D’é demalationeu penaus guellèt rescond ?
Én deuéh-men, allas ! liès hun nès péhet,
Mæs Doué hur pardonnou mar hur gùèl glaharet :
Guet ur galon baiet én ur mor a hlahar
Golhamb enta bermen hur fauteu guet hun dar.