Bah sant Guénolé
J. LE BAYON
|
NUMERO 3
de la Collection |
THÉATRE
BRETON
Bah
Sant Guénolé
Le Bâton
de Saint Guénolé
Prix :
0 fr. 30
Tous droits réservés
Imprimerie LE BAYON-ROGER, 67, Rue du Morbihan, Lorient
Sant Guénolé
Hoari farsus en ur loden
______
| SANT GUÉNOLÉ | ER SORSÈR BRAS, |
| ALANIK | KRISTOL, é veùel, |
| ER BLEI-GARU, | EN OZEGANNED, |
| ER GANNERION. | |
É koédeu Bihui-er-Lann, é parréz Pleùignér. A glei hag a zeheu, ur hoèd ; ardran, ur lann goleit a veinhir ; en un tu benak, ur fetan. — Noz é.
Pe saù en tenneris, guélet e hrér Alanik kousket doh troèd ur huéen ha sant Guénolé, guen-kann en é zillad menah, é rein dehou ur vah, en ur laret.
Alanik, ha kleuet em es doh me fedein,
Duhont, é me chapél, ha plijet e hes t’ein.
Chetu perak, eit hum zihuen doh er Blei-Garù
E streu ér hoèdeu-men en drougeu hag er marù,
Me ven rein d’is ur vah, bah soéhus hag e hra
Er gurun, er luhed, en tan ha kement tra
E houlenér geti a me ferh… kenevou !
Me zou sant Guénolé : mem bah ha koarantou.
Mont e hra kuit.
Chè !… Emen é on mé ?… Ha ! Chonj em es : chetu
Er hoèd, er lann duhont, er meinhir-ma ken du
P‘ou gronn en tioélded… Noz é, noz dal ; er loér
Nen des chet hoah taulet ar en doar hé sklerdér.
Kousket em es re bèl ! Ha ! Pesort huné kaer
Em es mé groeit ! Un dén e gavehé ker bèr
Er vuhé, pe vehé karget a sorhenneu !
Tremén e hren en ur park gunehtu é bleu.
Me huélas, en é saù diragon, ur menah
Guen ag er pen d‘en treid, hag e ras t’ein ur vah,
Er vah men e zalhan é men dorn : « Dalh, goulen
Geti er péh e zou ret t’is eit hum zihuen
Ne vern doh peh danjér, hi er rei d’is aben. »
Chetu petra e laré d’ein er menah guen.
Oeit é kuit, mes er vah genein e zou chomet.
Ne vern peger fal é er Blei-Garù, n’em es chet
Eun anehon bremen ! Hag adural più houi
Mar des hempkin Blei-Garù erbet é Koèd-Bihui ?
Kañnein e hra.
Ohé, Biei-Garù, ohé !
Mar dé hou chonj goarn hou puhé,
Ne saùet ket érauk en dé,
Rak n’em es chet eun a n’oh mé !
Ohé ! Blei-Garù, ohé !
Ha ! ha ! ha ! Unan d’ein ! Unan d’ein !
O men Doué.
Petra zou ? Pesort boéh ! Sur erhoalh en diaul é !
Téhamb bean ! Émen kuh ? O men Doué ! Ha ! chetu !
Ardran er ménhir-ma…
Er ménhir hum zigor hag Alanik e guh abarh.
Ha ! ha ! Mil malèhru !
Ché !… Hañni ! Tra soéhus ! Men diskoarn neoah
Neu des chet bourboutet !… Hañni, nann, pas ur hah.
Kousket e oen ; kleuet em es kañnein ; ur voéh
Biskoah braùoh, ker sklér èl er gloéh-noz e goéh,
A dapenneu ponér, ar men gulé-raden
De vitin ; ur voéh flour, fédamdoustik ; me fen
E zason hoah geti : er hoèd, er lann hag ol en treu
En des hum hroeit didrous ha skaneit hé cheleu.
Neoah, kounaret on : hañni nen des en droèd
De soñnein ér hoèd-ma pen don mé é kousket.
Kañnein e hra.
Tré ma splann en hiaul ar en doar
D’en ol er hoèd hag er lanneu !
Tré ma splann en hiaul ar en doar
Digor-kaer ind de nemb e gar
Laret enné ou soñnenneu.
Mes de noz, ha ! de noz,
Arlerh men dé soñnet kreisnoz,
Mé é er mestr, er roué.
Mar me zennet a me repoz,
Goaharzé d’oh, ia, goaharzé.
Arlerh men dé soñnet kreisnoz,
Mé é er mestr, er roué.
En ur gonz.
Ne vern più é en des kañnet,
Hag é kañnein men dihousket,
M’er flastrehé
Get unan ag er mein bras-sé
P’hum gavehé
De men dihousk hoah kent en dé.
Hoand em es de gig bugalé.
Séhed em es d’ou goèd eùé !
Mont e hra kuit en ur gañnein èl ihuéloh.
Hama, chetu azé un eutru ! Men dèbrein
E hrehé sur erhoalh kri-poèh, hemb trelonkein !
Trugèré Doué, é oé mem bah soéhus genein,
Bah er sant ; ha geti n’em es chet bet meit skoein
Er mén eit er guélet doh hum zigor kentéh
Ha gobér en é greis ur léh eidonn abéh.
Tostat e hramb ! Tostat e hramb !
Più e za hoah
Duhont… Dobér em bou hoah ur huéb a mem bah.
Chetu er sorsér bras hag é veùel… Ménhir,
Hum zigoret, nag é veheh kalet èl dir.
Hum guh e hra ér ménhir èl tuchant kent.
Amen é… Ne huéles chet hañni ar en dro,
Nann, dén erbet : un dezerh é er vro
D’er hours-men ag en noz.
Dek ér é ?
Ia, uinek.
Pé kreisnoz !… Mar nen dé ket un èh…
Cher te veg,
Barbotér : ne tes chet chonj em es grateit t’is,
Mar sentes mat dohein ur skouid muioh pep miz ?
Ha boteu ?
Ha boteu.
Hag ur ialh de lakat
Me monei.
Ur ialh.
Hag un tok velouzet mat.
Un tok eué ; mes kleu, Kristol, eit ou gouni,
Rekis é, hemb hum glem pé gourdouz, me héli
Betak er pen.
Betak er marù mar bé rekis !
Mat, Kristol.
Trezet é me lavreg get en huiz
E rid a dapenneu iein-sklas ar me hourhen.
Krénein e hres ?
Pas sur.
Nen domb ket hoah ér pen.
Digoéhet omb neoah én tachad e glasken.
En ur sellet en dro dehon.
Er meinhir, er fetan, a bep tu un derùen.
Bezou amen, Kristol, un trezol bras kuhet
Un dén, chetu kent pèl tri hant vlé treménet,
« En des doaret amen, kent merùel, é zañné.
Guel vehé bet dehon er goarn d’é vugalé.
Chetu petra em es lénet ér livreu kouh.
Malinbrek, nen des chet un dén abil èloh
Er bed abéh, er mestr.
Mer hred eué, Kristol.
Ahiloh eit er Pab !
Ia, hemb bout bet ér skol.
Chetu perak pen dé ken abil-sé un dén,
Pe hel gouiet, hemb bout bet skoleit, skriù ha lén,
Skriù latin ha gallek, lén a drez hag a hed.
Gouiet er peh e lar, en ou han, en eined,
Gobér droug, hemb truhé, ha lakat, hemb glahar,
Er hlinùédeu de goéh ar en hani e gar ;
Pe hel guellat eué en dud hag er loñned
Get er lezeu e cher doh sklerdér en stired ;
Pe hel un dén gouiet ha gobér kement-sé,
Ne gredes chet, Kristol, penaus, é guirioné,
En dén-sé nen des chel adrest dehon meit Doué ?
Geou, sur erhoalh, er mestr… Doué hag en diaul marsé.
Pas, Doué hempkin : en diaul e sent dohton eué.
Hama, kleu mat, Kristol, me zou mé en dén-sé,
Sellet ta ! n’er gouien ket hoah… Ketan doéré !
Pesort amoèd !
Neoah chetu open tri blé
E huéles en treu kaer ha burhudus e hran ;
Me mirakleu soéhus èl ré er sent brasan,
Er gèh tud é tonet de me zi a vanden
De glab sekour doh en droug-dent, doh en en droug-pen,
Doh er guendr, er viskoul, en derouid, er bireu.
Doh en driù, en derhian… doh pep sort klinùédeu.
Ne tes chet ind guélet é tonet noz ha dé
De houlen get te vestr rein er iehed dehé ?
Geou sur, er mestr, geou sur, mes bihanat e hrant.
Ia, Kristol, bihanat e hrant a gauz d’er sant.
Er sant ?
Ia, sur erhoalh, er sant… sant Guénolé !
Patrom me mam, pedet eidomb !
Ur sant bras é
Hag e gavehé d’ein ur voéz, pe garehé.
Bras pé bihan, Kristol, ur sant ne zeli ket
Dont de hobér geu d’er gèh tud é mod erbet.
Kement-sé ne zeli ket bout, sur erhoalh é,
Chetu petra neoah e hra sant Guénolé
Adal en dé men des hum lakeit de hobér
Mirakleu, ean e hra geu d’ein é me mechér,
Geu bras : ne za ket mui hañni de me havouid.
Rekis é d’ein neoah gouni eué mem bouid.
Kement-sé e zou guir, er mestr.
Ol er ré klan
Ol er ré maheignet e ia d’er havouid ean.
Ind e bed un nebed dirak é relégeu,
E vok dehé ur huéh, diù huéh hag, hemb lezeu,
Hemb dram erbet, chetu ind guelleit hag éseit.
Relégeu brein !… Perak, Kristol, nen dous chef oeit
D’ou hlah t’ein, tré ma oé digor dor er chapél ?
Petra ? Lakat men dorn ar un dra ker santé ! !
Mar kares er gobér hoah bremen, sel, Kristol,
Sel peger mat on mé ! Er hard ag en trezol
E zou kuhet amen e vou d’is, hag elsé
Te hellou diméein revé te volanté.
Kavet em es er verh, ne vank meit en argand.
M’er henig d’is.
Ia, mes…
Ia, meit petra ?
Er sant !
Er hard ag en trezol e vou goarnet dehon :
Muioh eit ne cherrou aroah en é bardon !
Aroah é, sur erhoalh, er pardon bras !
Hama ?
Petra e lares té, Kristol, ia pé pas ?
Ia.
Mat. — Rekis é monet aben bet er chapél.
Mar dé cherret en nor, te gemérou ur skél,
Te dorrou er huéren ag ur fenestr…..
Me huél
Penaus gobér er mestr… Nen dé ket goal ihuél
Er fenestri ha me grap mat èl ur hah-koèd
Ké enta ; m’ha kortei amen, é kreis er hoèd.
Mat. — Ne hortehèt ket goal bèl.
Er relègen
E zou en ur charklé bihan a du deheu.
Me houi erhoalh !
Ne hres chet trouz !
Ne grénet ket ;
En nemb e me zapou nen dé ket hoah gañnet.
Mont e hra kuit.
Ké. Kristol, ha des bean endro ! Én attretan,
Me houiou mé kavouid en trezol e glaskan.
(Ur houh tam papér-parch en é zehorn.)
O papér beniget ! Papér talvoudusoh
Eit relégeu ne vern peh sant, iouank pé kouh,
Deit ma hou kuélein hoah, deit ma vokein hoah t’oh.
Lénamb hoah en treu kaer e zon merchet ar n’oh.
« Più benak e gavon er papér-men un dé,
Mar en des eit er sent doujans ha karanté,
E hellou mont, noz kent pardon sant Guénolé
D’er hoèd e zou ardran chapélig er sant-sé
Kavein e hrei ino ur fetan gouh, itré
Diù derùen vras e vou marsé koéhet nezé.
Kuhet em es ol me maden én tachad-sé,
Doh troèd er mén hiran e saù é ben d’er hlué.
Plijéét getou provein d’er sant en trezol-sé,
Mar ven biùein é peah get er sent ha gel Doué. »
(En ur blégein er papér kent er lakat en é jalgod.)
Groeit e vou, me hèh dén, revé hou volanté.
Klaskamb de getan pen en trezol… ha goudé
Ni e huélou !…. Merchet é hoah penaus é ma
Rekis, open, eit er havouid, gobér tri tra :
« Gobér ar er fetan sin er groéz a rekin,
Kemér deur, ha monet, ar benneu en deuhlin,
De durrel, dré dèr guéh, en deur-sé beniget
Doh diarauk er mén hiran, en ur laret :
Distroeit d’un tu pé d’en tural,
Pé hoari e hremb bahig-dal. »
En ur hobér er peh e lar.
Groamb ataù sin er groéz ar er fetan !… Elsé !
Keméramb deur ! Ha ! ha ! malinbrek, don mat é !
Chetu. — Damb d’er ménhir bremen… Taulamb en deur,
En ur laret er peh e zou ret…
Distroeit d’un tu pé d’en tural
Pé…
Un tarh-gurun er lak de vonet kuit en ur vleijal.
Ha ! Maleur !
Ha ! ha ! ha ! ha !
N’em es chet bet nameit goulen
Get mem bah, mem bah kelen-glas,
Un tarh gurun, ur.vro-gonen,
Chetu skontet er sorsér bras.
Ha ! ha ! ha ! ha !
Na bouraplet é er hoèd-ma !
D’hou tro, Kristol, d’hou tro brema !
N’em es chet meit laret d’er ménhir hum zigor,
Hag hum guhein abarh !…
Torret em es en nor !
Chetu ind, chetu ind, er mestr !
Mat, mat, Kristol !
Ne chom ket mui bremen de glah meit en trezol.
Allas, allas !
Ché !…
Ha !…
Petra ! Er mein !… Er mei…
E gonz !… Kleuet em es ur mén é konz dohein !
Hama !… Mes nag er mestr ?
Mé é, Kristol, mé é.
Hui ! Emen ?
Amn ta !
Edan er ménhir-sé ?
Ia.
Pesort chonj e zou deit t’oh, er mestr !
E ma
En trezol étré men dehorn, mes…
Mes… petra ?
Eit ma hellein disoh geton, Kristol, ret é
Lakat er mén bras ma d’hum dennein a kosté.
Ne hellein ket, er mestr !
Mont e hrei é unan.
Kemér hempkin ur bégad deur ag er fetan.
Chetu, er mestr !
Azé bremen ha chom elsé.
Hun, hun !
Chom mut, ne vern petra e huélei té.
Kannein e hrér a bèl.
Na douset é en aùél-noz — en aùél-noz !
Ozegañned, dihousket ol — dihousket ol !
Na douset é en aùél-noz — en aùél-noz !
En dro d’er meinhir deit de grol,
Ozegañned, chetu kreisnoz !
Kleùein e hrér kreisnoz é soñnein.
A zeheu, dousig : Tihou ! Tihou ! Tihou !… Hip !
Un ozegan e saill ar er lér-hoari.
A glei, dousig : Tihou ! Tihou ! Tihou !… Hop !
Un ozegan aral e hra er mémestra.
Ind hum, sel hag e lar ou deu ar un dro : Ha !
Ou deu : Deit ta ! Deit ta ! Deit ta ! Deit ta !
Unan : En dro d’omb nen des ehet hañni.
En aral : Er vistr omb, ia, er vistr omb-ni !
Ou deu : Deit ta ! Deit ta ! Deit ta ! Deit ta !
En ozegañned e zisoh a gleihag a zeheu ar er lér-hoari hag, hemb kañnein, e grol, épad men dé en orglêzeu é hoari hag en un taul ind hum dolp éndro d’er heh Kristol en ur gañnein.
- Ha ! Ha ! Ha ! Ha !
- Più é enta
- Er houskér-ma
- Ha ne houi ket laret nitra ?
- Ha ! Ha ! Ha ! Ha !
- Più é enta
- Er houskér-ma
- Koéhet ag er loér ér hoèd-ma ?
- Più ous té ? Più ous té ?
- Konz petremant
- Ni e gredou é ma rekis
- Galùein er sant
- Aveit diglom te déad d’is
Galüein er sant ! Perak ? Pas, pas, n’er galùet ket.
Prest on de gas éndro er péh em es laeret.
Ha ! Ha ! Ha ! Ha !
Ur laer ous ta !
Ret e vou d’is,
Mar vennes goarn te lod a varadouiz
Kas endro en argand d’en hani en bieu.
Mes d’er sant ind ;
Petra ?
Er relégeu.
Er relégeu !
Laeret em es… hou péet truhé !
Relégeu sant… sant Guénolé !
Laeret en des er relégeu !
Miliget é, meliget é !
Hou péet truhé ! Hou péet truhé !
O doar, hum zigoret,
Eit lonkein, hemb truhé erbet,
Eit lonkein er laer meliget.
Ha ! Ha ! Ha ! Ha !
Ur laer ous ta,
Ret e vou d’is
Mar vennes goarn te lod a varadouiz
Kas endro de chapél en sant é relégeu.
Rah er péh e zou érauk, adal er girieu : « Na douset é en aùél-noz » e zou kañnet, revé muzik en eutru Decker.
Chetu ind, tuchentil, keméret ind, m’hou ped.
Kaset ind, é me léh, d’er sant em es laeret.
Ré a eun em es mé ag er guélet, ker guen
El en erh, ar paùér er chapél é tichen,
Kounaret, eit feutein, get é vah hoarn, me fen
Guel e vehé genein, sellet, merùél aben,
Ha ! Ha ! Ha ! Ha !
Alleluia !
Damb ni enta,
Tré men dé hoah noz ér hoèdeu,
Ha ! Ha ! Ha ! Ha !
Alleluia !
Damb ni enta
De gas d’er sant é relégeu !
Frrrr…t ! Mont e hrant kuit get er sah-relègeu.
Chetu mé dijabet doh er relégeu-sé !
Sèh diaul ! Pouizein e hrent èl plom ar men diskoé !
Nag er mestr ?… Mal bras é elkent en dizoarein.
En ur huchal aben d’er ménhir.
Er mestr ! Er mestr !… Nitra ! Rekis e vou toullein.
É ha de skoein un taul-piget : un tarh-gurun er lak
de déh en ur vleijal.
Ha ! Ha ! Ha ! Ha !
N’em es chet bet nameit goulen
Get mem bah, glasteur get er jol,
Un tarh-gurun, ur vrogonen,
Chetu skontet ené Kristol !
Eit gouni mé-memb en trezol
N’em es chet mui meit dont de ben.
A feutein d’er Blei-Garù é ben.
Blei-Garù, ohé, ohé !
Deit ta, deit ta !
Diragoh ne grénein ket mé,
Tré ma vou genein er vah-ma.
Piu é hannéh
E zou hardéh,
Hardéh erhoalh eil men galùein,
Galùein er Blei-Garù hemb krénein ?
Mé.
Té. peurkèh !
Peurkèh !… Ker kriù èlous pen dé
Mem bah genein ha ma pedan sant Guénolé
De zichen italon eit men dihuen.
Ha ! Ha !
Na pesort chans ! N’emes chet mui meit téh enta
Ha lakat er mor bras itrézomb hun deu ?
Ia.
Tré ma karein mé é evou er mestr ér hoèd-ma.
Guélet e hremb tuchant, marmous. Én attretan,
Ped Doué. mar plij genis, eit er huéh devéhan.
Sant Guénolé, sant Guénolé,
Dirak er Blei-Garù chetu mé.
Dré er vertu ag er vah glas
En des skontet er sorsér bras.
Plijéet genoh féein eué
Er Blei-Garù, o sant Guénolé.
Guélet e hrér er Sant guen-kann, adrest er hogus Alanik e goèh endro ar é zeuhlin, er Blei-Garù e goéh a drechil. Kleuein e hrér.
Chetu er sant !
Ia, chetu mé.
Chetu er sant, sant Guénolé.
Ne vou ket mui
Mestr er Blei Garù é koèd Bihui.
Dont e hra er splandér geton.
Plégein e zou ret dirakton.
Mont e hra kuit.
Chetu er Sant !
Ia, chetu mé.
Chetu er Sant, Sant Guénolé.
Étal er mén-sé nen des chet
Mui a huerso trezal erbet.
En dud en des ean dizoaret.
Mes en trezol e hoarnan mé
Doh Blei eahus er fallanté
E zou inean er vugalé.
E pep amzér, plijéét get Doué
Ma vou goarnet en trezol-sé.
Bignan, en 15 a huavrér 1912.
J. Le Bayon