Diaul er Hroésti
Er Hroesti e oé guéharal — me lar guéharal, rak bremen é ma chanjet en treu — e oé enta guéharal get Silieg, Leskoed, Gouareg hag un nebed parrézieu tro ha tro, bro er gévr (chèvres), Hiniù en dé é vé hoah groeit ag er Hroésti, bro er gevred ru. Guéharal, ér Hroésti, foér er méned gavr e vezé de Huinér er Groéz. Goreu Silieg, boheu Leskoed è larér hoah hiniù en dé. Dam ! ér lannegi vras-sé, él ré Silieg, labouret bremen gozik rah, lann Lokrist-Ploerdud, deit de vout koed sapin ha réral, é vezé maget un nivér bras a hévr, ha chetu penaus é oé en treu a pe oé degoéhet en istoér é han de gontein d’oh.
Er hlohour pé sakrist e oé nezé ér Hroésti e garè mat é vannig, él lod kaer a dud hoah hiniù en dé, ha beb eil taul, tro en amzér, é vezé guélet é rinsein é hargaten get chistr ha guin ardant kement ma vezé deit, ben en noz, er sakrist de vout sah chistr !
Ur labourér doar ag er vorh, ur farsour, braù é gout, e lar un dé : « Arsa, er peurkeh klohour-sé ne vo ket guélet divoem é son en Anjelus noz. Koustelé me zegasou mé spered dehon un dé benak ! »
Un dé enta, èl ma tosté kuh-hiaul, en dén-sé — Job Malardé e vezé groeit anehon — e gas beta troed en tour, ur boh koh, hantér griz, en doé én é greu. « Chebou », emé ean. Job Malardé e stag er lon ber-bér doh er gorden gloh.
Er boh-sé ha ne oé ket duah de vout staget, e saill d’un tu ha d’un tu ral, hag er hloh e vransel hag e son. Er boh e saill muioh mui hag er hloh e son kriùoh pé kriù…
É kleuet kement-sé, er hlohour, bojardet get en ivaj, e ia de huélet petra zou a neùé. Rah en dud e zo soéhet ; dén n’hanaù er hlohadeu-sé. Um dolpein e hra kent pèl er vorhizion ha réral él lér-gér (place publique).
Er hlohour a hér, e zégor dor en iliz. Na péh un dra ! Guélet e hra ur lon du, bleùek. Hennen e ra dehon, é poul é galon, un taul ken start ma koéh er hlohour a blat ar é ziardran.
« Pardon, men Doué, mizérikord ! » e huch er hèh dén. En ur ziskrap, en ur ridek, chetu er hlohour é kreiz er lér-gér.
« En diaul ! emé ean, en diaul e zou én iliz ! »
« En diaul ! Nen dé ket krédapl. »
« Geou, geou, emé er hlohour, ur lon du blèuek ; en diaul sur. »
Chetu oeit nehoah ur vanden tud én iliz. Krénein e hrant get en eun. Soéhet int, kement èl er sakrist é huélet, ar é grabonneu, ur lon du, blèuek ha kornek hag e saillé d’un tu ha d’un tu aral, d’er hlué ha d’en dias.
Ben er fin, unan benak, hardéhoh eit er réral, e lar, en ur dostat get goleu, rak nosat e hré : Meit boh Malardé é hennen, ha pas en diaul ».
É kleuet kement-sé, en ol e zou hardéheit. Distag e hrér er boh. Brèuet e oé, blonset ha biskornet en ur skoein doh er mangoérieu. Hanauet é get en ol a houdé, nepas eit boh Malardé, meit eit diaul er Hroésti.
Arlerh, pèl arlerh, hiniù en dé, kalz a dud e zou hag e gred ma oé er lon-sé boh Malardé, é oé spered en diaul geton. Ne houian ket mé ataù, meit er péh e zou er huirioné, klohour er Hroésti, a houdé er maréad-sé, nen dé ket bet guélet mèu.
N’hou pou meit goulen, er huéh getan ma kaveet en tu de dremén dré borh er Hroésti, ha kement dén e zou e reskondou d’oh.
Geou Laouen.