J.-M. Galles, 1844  (p. 10-12)



EN ÆL MAD.


————
Memb Ton.


Aveit goarantein hun inean,
Doué a lak étal peb-unan
Ur sperèd mad, glan ha santel,
Zo hanvet Æl ! (bis.)

Gratat a ran é vein sentus
Doh-oh, m’Ælik karantéus,
Hag é chairrein gronç doh Satan
Dor me inean ! (bis.)

En henteu mad doh er ré fal
N’hanàuan ket èl ur heih dal ;
Sclerdéret-mé ghet hou sclerdér,
Ælik, mem brér ! (bis.)

Ælik, harpet-mé ghet hou préh ;
Ma n’em dalhet, n’hellan meit couéh !
Ne hran ket forh a Lucifér
Ghet-n-oh, mem brér. (bis.)

Pe zei er bed, ghet é ardeu,
D’em louyein én é liameu,
Kuhet-mé ’dan hou tivaskel,
Mem brér, en Æl. (bis.)

Pe vein solitet de béhein,
Sàuet hou poéh ha laret d’ein :
Mem brér, oh ! petra a hrès-té ?
Salv ha iné ! (bis.)


Pe gavein kalet el lézen
Zo ret héli eit bout crechén,
Laret : hoah un nebèd tristé....
É bèr.... en né ! (bis.)

M’Ælik, oh ! mil guéh trugairé !
Trugairé eid hou karanté.
A me zu, me vèn hou kârein
Bet na varvein. (bis.)

Me vèn ghet-n-oh neijal d’en nean,
Ghet hou kan unanein me han ;
Eit birvikin me vèn ehué
Mêlein men Doué. (bis.)