Hui e za hui bremén de laret : « Pehed é
Pedein amen : duhont, én tampl, é ma ret t’oh
Mont de houlen get Doué hou tadeu é vénoh.
Perak diforh étré deu léh ha deu vañné,
Lod d’un tu, er réral d’en tural : étrézé,
Ur flangen kloar goleit a voketeu neué
Hag e hra d’emb, allas, ankouhat lézen Doué.
Konfians, moéz, en ér e za ma ne vou ket
Mui hun Tad ag en nean pedet nag adoret
En ur léh petremant hempkin ar ur mañné
Mes adoret e vou é pep léh, rak men dé
Ur spered.
Mé, biùet em es pèl a zohton
E klah plijadurieu de hoalhein me halon
Mes kredet mat em es dalbéh en tri tra-ma !
Penaus ne varùér ket eit perpet, — ketan tra.
En eil : penaus un él e zichen ag en nean
D’hun guélet marahuéh ; anfin, kredein e hran
Penaus kent pèl é tei er Mési ar en doar
Hag a vremen déjà, hemb er guélet, m’er har,
Rak me chonj é vou mat hag en devou truhé !
Er Mési, pe vou deit, petra e gredes té
E hrei ean ?
Pe vou deit ?
Ia ; petra e hrei ean ?
