Sellet ta ! n’er gouien ket hoah… Ketan doéré !
Pesort amoèd !
Neoah chetu open tri blé
E huéles en treu kaer ha burhudus e hran ;
Me mirakleu soéhus èl ré er sent brasan,
Er gèh tud é tonet de me zi a vanden
De glab sekour doh en droug-dent, doh en en droug-pen,
Doh er guendr, er viskoul, en derouid, er bireu.
Doh en driù, en derhian… doh pep sort klinùédeu.
Ne tes chet ind guélet é tonet noz ha dé
De houlen get te vestr rein er iehed dehé ?
Geou sur, er mestr, geou sur, mes bihanat e hrant.
Ia, Kristol, bihanat e hrant a gauz d’er sant.
Er sant ?
Ia, sur erhoalh, er sant… sant Guénolé !
Patrom me mam, pedet eidomb !
Ur sant bras é
Hag e gavehé d’ein ur voéz, pe garehé.
Bras pé bihan, Kristol, ur sant ne zeli ket
Dont de hobér geu d’er gèh tud é mod erbet.
Kement-sé ne zeli ket bout, sur erhoalh é,
Chetu petra neoah e hra sant Guénolé
Adal en dé men des hum lakeit de hobér
Mirakleu, ean e hra geu d’ein é me mechér,
Geu bras : ne za ket mui hañni de me havouid.
Rekis é d’ein neoah gouni eué mem bouid.
Kement-sé e zou guir, er mestr.
