un dra e tal er boén. Mar dé diæz d’en dén pinhuiq monnèt d’en nean guet é vadeu deit dré huir hent, penaus é hei d’inou guet madeu deit a hoal hent ? Rantet rah er péh n’en dé quet t’oh, digollet memb en dommageu de béré é oh bet caus ; rantet ahoel er péh e hellehet, rantet d’en abrettan, ha ne daulet quet termén. Mar det a turul termén, jamæs n’er groéhoh. Rantet d’en hani ma teliet, ha goulennet avis eit gobér hou restitution. Ma ne hellet hi gobér hinihue, arbouillet, ménaget, bihanneit hou tispigneu, gùerhet er péh e hellet guerhein. Gùel-é lezel hou fameil é poén, col memb hou madeu, mar faut, eit col hou ç’inean. Ma ne hellet quet a du erbet rantein tout, na memb en hantér na derderan, pedet ahoel eid er ré doh péré e hoès groeit gueu.
Madeu deit a hoal-hent, noz ha dé é hant d’ou hent ; ne bourfitant quet. Uiguênd péh argand lairet e zisniantou mil aral. Mar lausquet madeu er réral én hou fameil, ind e vou caus d’hou madeu d’hum gol, d’hou pugalé d’hum zannein, ha hui guet-hai er hetan. Brassoh-é hoah er péhèd a pe guemérér treu a dalhuedigueah, é hout ne vou quet guellet ou daccor.
Aveid oh-hui, mar groér gueu doh-oh, souffret guet patiantæt ; ne hum vanget quet. Hui e hel lacat er justice d’hobér hé zro én hou quevér ; mæs hemb caz hag hemb trous. Gùel-é souffrein ma vou groeit gueu d’oh eit gobér, hui, doh er réral. Er gueu e hrér d’oh n’hou rant quet cablus ; ean e zou aveid oh un occasion a vérit, mar e hoès patiantæt erhoalh eit souffrein, ha caranté erhoalh eit pardonnein.
En hani e hra gueu doh-oh, e hra muyoh doh-t-hou ean é hunan eit ne hra doh-oh-hui, a p’en dé gùir en hum laq én dangér de gol é inean. Ne zesiret jamæs é zannation na ma couéhou ar nehou en droug e hra
