eil d’éguilé, peb-unan revé é voyand hag é gondition, ne glasquein quet me fourfit diar goust er réral. — 2° M’hum gavou eurus a pe hellein rantein chervige. Ne zougein quet bout léal é quevér me nessan, adal ne vou quet contrel quement-cé d’en devérieu a me stad na d’er péh e zelian d’em fameil. — Men Doué, reit-t’ein er græce d’hobér vad d’em bredér, mæs perpet guet avistèd, ha de santefiein er chervigeu e rantein d’em nessan, doh ou rantein dehou én intantion a bligein d’oh.
I. Me lar é ma ret rein en alézon aveit pedair ræson. Er guetan a gaus d’er péh e zeliet de Zoué. Ean en dès droèd de gommandein d’oh en alézon, a p’en dé mæstr d’hou madeu ; ean er hommand t’oh a dra sur. Mar hou laq de vout pinhuiq é ma a gaus d’er beurerion é ; ne ra d’oh madeu nameit aveit secour er ré gueih, goudé hou pout queméret a nehai er péh e zou requis aveit bihuein, hui hag hou tud, revé hou stad ha condition. Er hourhemén de gârein en nessan, emé Jesus-Chrouist, e zou haval doh en hani e zou de gârein Doué ; quen diæz é enta bout salvet mar manquér a hobér en alézon a pe hellér er gobér, èl mé ma monnèt d’er baraouis hemb cârein Doué.
En hani en dès madeu ér bed-men, emé sant Yehan sellet mad : ne lar quet nehou en hani en dès hilleih a vadeu, pé en hani en dès rai, mæs en hani en dès danné, hag e huél é vrér en ézeuet, penaus é hellér
