él léh ma leliér bout, hag é vér èl er pisquèd ér mæz ag en deur.
En hani e zou gredus eid hum salvein e gav er hompagnoneaheu annéus ; ean e gav é gonsolation ér beden hag él léhieu honest, hag é surté én ur vuhé didrous. Sel-bihannan hou pou a guriosité hag a brès d’hum ziscoein d’er bed, sel-mui é tostei Doué d’oh hag é cresquou hou caranté doh-t-hou.
Ne zeliet monnèt é compagnoneah erbet, nameit dré zobér, dré aboeissance, pé aveit canderhel er garanté ; pihue-benac e ya dehai hemb unan-benac ag er ræsonieu-zé hum laca én dangér ; mæs hou pet chonge, a p’en d’oh hou ç’hunan, a zihoal a hobér er péh ne garehoh quet é vehé hanàuet guet en dud, hag a chongeal ér pèh e zisplige de Zoué.
II. Petra e larein-mé d’oh a zivout er fæçon de zevis ér hompagnoneaheu ag er bed ; rac hennéh e zou ur sciance caër, mæs hanàuet guet un nombr bihan ; chetu perac é ma diæz devis guet en dud hemb offancein Doué, ha gobér gueu doh-emb ni-memb. Devis e hrér ag en ouaid a groaidur, ha d’en ouaid a dri-uiguênd vlai a boén é houyér devis én ur fæçon vad ha pourfitabl. Er péh e hré d’un dén santel larèt guet ræson : Quel liès gùéh èl ma on bet é compagnoneah en dud, é on deit falloh d’er guér ; de larèt-é, yeinnoh ha dihoustussoh de bedein Doué.
Ne hum staguet quet doh hilleih a amièd, ha n’hum vantet quet a hou pout un nivér bras, rac n’en dès chet calz a huir amièd. Choéget-ind, e lar er Spered-Santel, étré mil a dud a fæçon, pur ha gùirion ; amièd èl-cé e zou un trezol. Eit n’hum drompehet quet é quement-cé, hantet er ré en dès muihan a vertu, acelfin ne huélehet én hou ç’amièd nameit er péh e hel hou rantein santelloh.
