petra e vou ag er péhour hag ag en dén hemb religion ? Ur moyand sur eit monnèt guet confiance de jugemant en Eutru Doué, e zou hum breparein é raug doh hum jugein ni-memb, é ouilein hag é punissein er péhedeu passet dré er bénigen, én ur zihoal a hobér ré nehué.
1° Me hrei me fossibl eit distannein colér me Juge, én ur houlen pardon, er rest a mem buhé, a me ol péhedeu passet. — 2° Ha me glasquou méritein ur jugemant mad, én ur béllat doh er péhèd, ha doh hum aqùittein a me ol devérieu guet grèd, apertis, aveit pligein d’en Eutru Doué ha gobér satisfaction d’é justice dré vériteu Jesus-Chrouist. — O men Doué ! ancoéheit er fauteu hemb nombr e mès groeit beta bermen, ha reit-t’ein er græce ne hrein mui nitra énep d’hou volanté santel.
Er péhedeu dizoleit d’er bed abéh e holei a véh er béherion ; er santance douguet ou zaulou én un disespoér eahus.
I. En hiaul én é splandér caërran ne dréz quet quement er hristal, avel ma tréz deulegad en Eutru Doué er péh e zou dônnan ér galon ; dé er jugemant, ean e zizolei er plégueu cuhet ag er houscianceu. Én dé-cé a zisclæration, Jesus-Cbrouist e rei de hanaouèt betag er pébedeu goleittan, guet ou circonstanceu méhussan.
Nezé é vou gùélet er péh e zou cuheltan ; ol er péh e