1° Me labourou hag e hrei èl ma hellein eid hanàouèt me fal deicheu. 2° Me hrei dehai ur brézel dalhabl, é terhel pèn doh ou soliteu dangèrus quentéh èl m’ou santein. 3° Me houlennou liès guet Doué er græce de zonnèt de bèn a nehai. Men Doué, reit-t’ein er græce d’hanàouèt er goal deicheu péré e zou mistr én-an ha d’ou fléguein aquêrh idan er yàu ag hou lêzen santel.
En hani e héli é hoal deicheu e hra d’é inean goulieu, péré e zou forh dangerus, ér galon hag ér sperèd.
1° Ér galon, é ma diæz-bras en dout quæ a nehai. N’hum anquinér quet forh-æz ag ur péhèd péhani e za ag un dra-benac e gârér, pé de béhani ne vennér quet gobér brézel. Fachet vér, e larér, en dout péhèd ; el larèt e hrér, mæs liès en hum drompér. Ne vér quet perpet fachet en dout groeit er péhèd ; mæs fachet-vér ma hès péhèd ér péh e hrér, rac ni e garehé ne vehé quet a béhèd ér péh e blige t’emb. Fachet-vér en dout péhèd, rac m’en dè ret covessat hag hum gorrigein ag er fallanté ; mæs hàg ean e vé quæ a nehou, rac ma offance Doué ? Ar er poénd-cé é teliehé er péhour atterce é galon.
Ni e lar penaus er péhèd e zisplige t’emb ; ha de bihue ne zispligehé quet ? Displigein e hra memb d’er ré libertinan. Ni e larehé gùel er huirioné a pe lare-
