cé er roué e gommanças creinein que ne stoqué é zeuhlin en eil doh éguilé, ha que ne zas lihue er marhue étré é zeulegad : Doué en doé permettet quement-cé, acelfin ma vé bet test ag é bunition er ré e oé bet lodèc én é dorfæteu ; er bunition-zé e oé tost : en noz-cé memb é oé bet fouildret.
Doué n’hou punissou quet hui martezé én ur fægon splan èl er prince maleurus-cé, mæs ean hou punissou én ur fæçon calettoh, doh hou somprenein dré ur marhue canvéus é creis hou tisordreu. Tud dal ! ne garehoh quet merhuel ér péhèd : perac enta é chommet-hui de vreinein én-hou ? Red-é en dout malice en diaul, e lar sant Bernard, eit bihuein attàu ér péhèd ; er ré e chom én-hou e vérit hum gol guet-hou. Hum rantet enta abret de Zoué guet eun ne bouisehé é zorn ar-n-ah quênt m’hou pehé hum gonvertisset. Ne hellér quet gùellat d’en droug a pe ancoéhér a glasq remæd eit-hou.
1° Anfin ne vennan quet mui lacat me salvedigueah én dangèr. 2° A hinihue é vennan changein ha réglein gùel mem buhé. Men Doué, convertisset-mé, ha me vou convertisset : mui a gonfiance e mès én hou cræce eid ém résolutioneu de bèré en e mès manquet quel liès.
Hà hui e gompren péh quer bras dangér e zou é terén hou conversion bet en amzér ag ur hlinhuèd ? Ha hui e hellou nezé hum gonvertissein ? Nag é hellehoh er gobér, hà hui er groei nezé ?
