deit de bèn. Penaus enta é tehet-hui de bèn a gorrigein er-réral d’hou chonge.
Ol er hlemmeu a ret a gaus d’er boén e hoés d’andur a berh certæn tud péré a zisplige deoh, n’ou horrigeint quet ha ne vihanneint quet hou poén.
Ér sort poénieu-zé, er péh e hoès d’obér a zou goulen guet Jesus é secour eit profitein a nehai, ha profitein én effet a nehai éit hum approuvein hui-memb, hac hum sonnat én hènt ag er vertu.
RASSET ur chagrin aveit oh, ô mam Jesus, gùélet er bihan a fréh a dennai er Juiffet ag é bredégueu !
É zoctrine, péhani a zai ag en nean, penaus-benac ma rai calz a viracleu eit prouvein é oai véritable, ne gonvertissai quet un infinité a dut ahurtet péré hum bligeai doh hum zallein ind-memb.
Haval doh tud clan péré a bella en dorn péhani a vèn ou guèllat, en dut-cé hemb fé a refusai er salvedigueah a oai offret dehai.