M’em boai men deulegat arrestet ar er scùir divin-zé ; me antréai én é galon, hac a asséai quemér er santimanteu a nehi.
Doh er gùélet é rein, a galon vad, é vuhé aveit en dut é creis er souffranceu brassan, me zisquai gobér mé-memb de Zoué a volanté vad er sacrifice ag er péh a gâren gùellan ér bed, a Jesus ean-memb.
Me mab, hui a gavou èl on, étal troed er groéz, secour én hou poénieu, nerh én hou tiscouragemant, ur résignation courajus ér sacrificeu a oulennou Doué guenoh.
A p’en doh én affliction, hui a ya de glah consolation guet en dut ; mæs hui a hanaüe hemb tardein ne bad quet pêl ou zruhé.
A guetan ind ou dès truhé dohoh ; mæs touchant ind a chuéh doh hou cleuet é conze a hou poénieu ; ind a chuéh memb doh hou cùélet.
Mar doh nezé abandonnet teoh hou ç’hunan ha d’hou chongeu, hui a sant hou poénieu é cresquein, ha liés memb caër e hoès assai douçat er péh hou ç’afflige, gouéh-er-houéh e cresq hou affliction.
Mæs, me mab, hum armet, én amzér-zen a gombat, a limage Jesus staguet doh er groéz ; hou péet recour quetan tout, én amzér-zé a dihoueldet hac a dampest, doh hou crucifi.
