Ah ! ean vou, arlerh hanhue Jesus, me recour ém afflictioneu, me honseil ém doutanceu, me nerh ém hombadeu, me sclerdér én ol paseu a rein.
E mab, ne hoès chet énan ur gonfiance parfæt. Mara ùéh hui a zérèn a me fédein én hou tobérieu. Haval-é mara ùéh aral en e hoès ur certæn défiance a me volanté vad aveit oh.
Me vèn m’hou pou énan tout er gonfiance en dès ur hroaidur én é vam, péhani a zou læn a dinérdæt hac a vadeleah én é guevér.
Me vèn m’hou pou recour dohon é peb amzér, é peb léh, én hou ç’ol dobérieu, spirituel, tamporel, aveit en inean, aveit er horf, aveit hou quérent, aveit hou ç’amiet.
En hani n’en dès recour dohon meit ur ùéh benac én amzér, èl ma ra mara grechén d’en déieu gouil consacret deign, é mara affær a gonsequance, én un dobér