Pajenn:Terrien - Aviel revé St. Maheu.djvu/139

Adlennet eo bet ar bajenn-mañ
126
ST. MAHEU.

4 Mæs er soudarded e oé ino é goarn en doé bet quement a eun a nehou, ma chomezant hantér varhue.

5 Mæs en Æl e laras d’er merhèd : n’hou péet quet hui a eun, rac me houér é clasquet Jesus péhani e zou bet staguet arh er groéz.

6 N’en dé quet mui amen, rac sàüet e a varhue de vihue, el m’en doé laret ; deid de huélet el léh ma oé bet laqueit hun Eutru.

7 Ha quêrhet bean de laret d’é zisciplèd penaus e ma sàüet a varhue de vihue ; ha chetu ean e vou en hou raug é Galile ; ino en er guélehet ; chetu laret e mès d’oh.

8 Hag ind e yas bean er mæz ag er bé guet spont, hag ur lehuiné vras, hag ind e ridas de cassein en doairé d’en disciplèd.

9 Ha chetu Jesus e yas d’ou ziambrougein, én ul laret : Deuéh mad d’oh. Hag ind e dostas, hag e vriatas é dreid, hag en adoras.

10 Nezé Jesus e laras dehai : N’hou péet quet eun, quêrhet ha laret d’em bredér monnet é Galile ; hag ino em gùélein e reint.

11 Mæs pe oé oeit quit er ré-men chetu un nivéh ag er vrezélision e tas é kær, hag e laras d’er Pen-Vêlean quement e oé digoéhet.