Farseu Jak Goubin
Jak Goubin e zou bet hir ha pél sakrist é Seglian ha brudet mat e oé ér hornad-sé abéh, meit allas ! er rumadeu e bas unan arlerh en al hag er ré brudetan e vé ankoéheit kazimant ken fonapl él er ré distéran.
Ean oé, ne talv ket er boén én kuhet, sakrist ha sah-chistr él mé larér, dizili a gorf ha dibill a gement mod e zou rah hag ur mad d’hobér troieu kam d’er réral.
Chetu amen unan benak anehé. Nen dint ket dalhmat forh fur meit er ré e laran d’oh e zou ag er ré suran ; ketan hani er laérion butum.
É vezér nezé é hirat en iliz ha mecherourion a bep léh e oé deit de sekour. Er butun e vanké ér vorh er maré-sé hag en ol en um glemmé sterd. « Groamb un dro dehé » e lar Jak Goubin d’é gansort er Foulér, tavarnour ér vorh ha lapous kaill élton.
« Gleùet ket pautred ? ur harrad butun e zou arriù é Koed-er-Faù, doh er lén gôh duhont, hag e zou eít er parrézieu aral : Ploerdut, Laoulan, Lokuon, er Hroésti… hag e zou chomet inou eùé get eun mar behé bet skrapet get ré er barréz men.
Damb de laérat un tam benak. »
« Damb erhat e larant ind koutant. »
Chetu ind enta a greiz noz, Jak Goubin ér pén, ar en hént de vonet d’hobér ou zaul kaill. Er Foulér e zou oeit érauk hemb gout d’er réral get diù bistolen a zeu denn karget mat a beudr.
Kent arriù get er lén gôh-sé émen é ma er butun Jak Goubin e hra un tammig trouz, e skarh é houg kriù mat eit bout kleùet get é gansort er Foulér. Taon… taon… taon… taon… « Aïou, aïou… e lar Jak Goubin get ur voéh sklaset en ur goéhel a blad d’en é duein, en um dennet fonapl me héh tud me zou mé lahet. » Hag er bautred kuit d’ou nerh, boteu-kazal él mé larér.
Diù ér arlerh é oé unan é Kervachelod édan ur gulé ha spontet en dud dehon ; un al é Sant-Lorans. Un tri pé pear e oé chomet de bas en noz ér parkeùiér dré hont ; unan hemb kin e oé deit d’er vorh en noz-sé, de di er Foulér de gontein en doéré é oé lahet Jak Goubin meit get en eah en doé bet n’hellé ket mui andur na goleu na tan. Jak Goubin hag é gansort ha nen doé ket bet droug erbet, braù é gout, e oé inou kuhet doh er hleùet hag e hoarhé ou goalh.
Eih té arlerh é vezent guélet dré hont é lemel pikeu lann ha open ag ou zreid hag a ou diùhar.
En eil fars e zou hani er filajerion.
D’er hours-sé borh Seglian e oé kalz distéroh eit bremen hag en darn muian ag en dud iaouank, eit ne pas laret rah, pautred ha merhed get kemenérion ha réral, en um dolpé d’er gouian eit filaj en ur hreu hanùet Bod-deliaù hag e zou just étal er véred. Dam, inou é vezé devér en treu ha groeit lod-kaér a farseu eùé en dud-sé en um ankoéhé liés ha de hantér-noz é vezent inou hoah.
Gorteit e lar Jak Goubin dré é chonj, me zou e vonet d’ou zihein un noz benak.
Ean enta, un noz benag hag é oé tioél mat en amzér ha bourapted ér hreu forh pegemet, de gemér ur pén-marù ér garnél, de lakat abarh ur holeùen, ag er ré spisan ha d’er stagein doh ur groéz é korn er véred, un uigent pas benag doh toul dor er hreu.
Pen dé achiù er filaj, er ré getan deit ér méz a houl él tud apert ha dichuéh e huél en un taul er spontaill. Ind éndro fonaploh hoah eit ér méz, bannet er ré e za ar ou lerh, flastret en hani e zalhé er goleu ha koéhet rah en ur ioh en ur grial ha chuermal a gement mod e zou. Ré touiet, ré é houilein, ré é pédein, er muian é houlen petra e zou arriù.
Er seud spontet e zistag kozig rah hag e droh tauleu treid d’un tu ha d’en tural ha lom erbet ne vezé guélet.
En dud ag en tiér a kosté é kleùet er safar-sé e za de huélet get goleu hag ou sekour d’en um denn ag er gondision fal-sé, hantér bréùet er muian anehé.
Jak Goubin en doé bet amzér de gas é spontail d’é léh ha pél arlerh en dud-sé e gredé ferm ou doé guélet ur spontaill en noz-sé ér véred.
En drived fars e zou hani ur verh iaouank oédet un tammig, diméein geti hé goalh meit hé fen fal e hré dehi kilein dirak er bautred e zé d’hé goulen.
Koustelé e lar Jak Goubin me hrei dehi kemér ur goaz ken fonapl él m’hé des en hoant de gavouet deustou d’hé spéred tréz. E gansort er Foulér ha ean en doé kavet en tu de vonet én ti hemb pas én nor ha hemb gout de zén. Er verh-sé, anpézerez e oé en un ti a zeu béh d’en dias er labour émen é hé en deu lapous ha d’er lein er guléieu émen eùé é kouské hé mam ha hi.
Un noz benag ta chetu en deu-men én ti get tammeu hoarn guér, priach ha d’ou skoein doh en eil d’égilé eit gobér er muian trouz e hellent. Klign… klein… klah… trrrr.
« O, me mam, e lar Périn, laérion e zou én ti d’en dias. Chetu draillet er miloér bras, er pod-hoarn treidek, er gredans neùé. »
En dé arlerh é oé en treu en ou léh él berpet ha Périn de gontein en istoér. « Dam, e lar Jak Goubin, én ti-zé e hes bet guéharal lahet un dén ha bremen é ma ret dehon donet anzé d’hobér é burgatoér. Ret é vou d’oh kemér ur goaz ha sur mat nezé nen dei ket kin. »
Ben en noz arlerh glign… glein… klak… arré él berpet, hag elsé bamnoz. Dréhet get en eun hag er spont Périn e vezé émbannet er sul arlerh d’un intanv adal ti meit héd hé buhé hi doé goarnet en hé spéred penaus en ti-zé e oé un ti héntet : darempredet d’er spontailleu.
Er bearved fars hag en devéhan, rak Jak Goubin ag er Foulér nen doé ket hoanteit gobér kin han̄ni arlerh. En taul-sé é oent oeit ré bél — e zou hani ur plah iaouank hag e zé bamnoz de filaj hé unan, a Treuzar-Vras de vorh Seglian de laret é tost d’un hantér léù.
« Ret e vou lemel en hardéhans-sé geti, e lar Jak Goubin, arré ha ind de vonet éndro d’en ér a hantér-noz, d’hé goarn é vonet d’er gér.
En ur park émen é pasé é oé deu basaj, un toul-kar en ur pén hag ur bazen ér pén aral.
« Kerhet d’en toul-kar, pautr, e lar Jak Goubin d’é gansort, lakeit hou roched arlein hou brageu ha chomet en hou saù ar er hreiz, ha mé han mé d’er bazen. »
Er plah é arriù ér park e huél ar en toul-kar un dra guen, ur spontaill, hi a hast d’er pén aral de gavouet er bazen. É ma ar lein er harh meit, él men dé tioel en noz, ne huel ket hag en ur zichen én tural, é ma de fourch ar gein Jak Goubin, hanen e gerh geti un herrad meit, er peurkéh plah, get er spont en des vagan̄net ha souéhet ne grié ket tam na laret gir Jak Goubin hi dichen a ziar é gein.
Allas ! ret e oé bet dehé hi has d’er gér. Chomet e oé klan bras, bet e oé bet er medesinour ; én danjér e oé bet a gol é spéred.
En deu gansort ne vragent ket get en istoér-sé ha touiet ou doé ha dalhet d’ou honz n’ou dehé ket mui biken groeit kementral kin de hanni.
Mad é farsal, guir é, meit ré e zou ré e lar ré Klégérek.
Ramo me hi.