Ur predeg hemb par
Hun tud koh guéharal revé kleùet laret, e oé bourusoh eidomb ni ha plijadur vras ou dezé é hobér bourdeu en eil d’égile, kerklous er véléan él er réral, hemb ne vezé kavet nitra fal de laret ha hemb um chifein él ma hrér hiniú en dé ken fonapl.
Più nen des ket kleuet konz a droieu en Eutru Kerdavid person Lokuon ? Kaset e oé bet kuit a Bondi énep d’é volanté eùé, eit gobér goap anehé, ean ias d’ou guélet un dé get koh dillad fal, é vléù ér méz ag é dok, d’er fourch ar ur hoh jauig tret get ur holheden groeit get plouz édan ton, ur pod kanbr é pign doh pep tu, ur vah hir en é zorn ha ean troeit de gavet pen ardran er lon. Rah bugalé kér ar é lerh dré er ruieu.
Ur huéh aral hoah é éredein ur verh iaouank hag e oé bet un tammig dirol en hé iaouankiz, en Eutru Kerdavid en doé hi strimpet kement ken e oé gléb deur hé horken sei ru, hé dantér sei moar, hé houif bras dantellet… ha méh dehi hé goalh. Meit allas ! er maré arlerh en ur zonet de huélet he mam goal glan, él men dé doh hi hovesat é ma cherret en nor, alhuéet ha dalhet én ti : « Groeit hou kovesion én dro, e lar ean d’er voéz klan, pen dé guir n’hellan ket monet kuit. »
« Ia Eutru person, e lar en hani goh, chuéh é kovésat — groeit hi doé ur pemp pé huéh kuéh — « er plah sot-sé en des alhuéet en nor, meit pe gareheh monet dré er lukan, hou treid ketan, é pascheh és kaer. »
Chetu oeit en Eutru Kerdavid ér lukan betak é zigazal meit chetu ean chomet inou, é ziskoé ne basant ket. Er plah hag e oé doh én gortoz ér porh get ur vah pé ur chubelen e gomans trouhein ar é ziardran ha é fésenneu : Zou… zou… zou. Deit hoah Eutru person de gousi men dillad kaér, me ré vraùan ! Ha zou… zou… zou. »
Ben er fin, get en dud aral, é ma arrestet tauleu er plah ha diboéniet er béleg.
Mar gavet en tu de bas è Kérieu-ihuél Lokuon hui huélou hoah en tiig plouz-sé get é lukan.
Più nen des ket kleuet konz eué a farseu en Eutru Lopin
marù nen des ket pelzou person é Pérken ? Più nen des ket
kleùet konz ag er pladeu draillet en doé chervijet d’en Eskob
hag er glustreu (meubles) chomet a streu dré en ti hemb
bout ranket a féson erbet ?
« Perak, emé en Eskob, é ma torret rah hou pladeu hag hou meurbr nen dint ket en ou léh. »
« Perak, emé Lopin, é chanjet parréz d’ein ré liés ken en de torret rah me zreu ha ken ne talv ket er boén d’ein plasein me meurbr. » Ha treu aral ; ha treu aral…
Hui huél enta penaus hun tud koh ne houilént ket bamdé, hag é houiént gobér farseu ha bourdeu hemb par sort ne vé ket groeit kin. Bremen, cheleùet mar plij genoh or predeg hemb par eùé e vén d’ein kontein d’oh hiniú.
Chetu pelzo, pelzo, ur personnig kôh ag ur barrézig vihan a gosté er Gémené — ag er Merhér merhat — e oé diskonfortet é huélet en aheurtemant ag é dud troeit d’er fallanté, ha ne chanjént ket tam, deustoh d’er predegeu ha d’en avizeu mat e hré dehé bep sul ha dalhmat — Dam ! a viskoah er bourletaj e zou bet tud heurt ha fal erhoalh eùé. Ur sul ean lar d’é vedo pé sakrist : « Kaset, emé ean, genoh ar lein er lanbrusk ur vrahad stoup ha sél guéh ma larein ém fredeg : « tan ag en név dichennet arnehé », hui lauskou de goéhel un torchad stoup get tan flam abarh. »
En Eutru person e gomans é bredeg él berpet : « Me zud vat. Mem bredér ha me hoérezed kristén, chetu pelzou é hont é laret d’oh chanj a vuhé ; gobér er mad ha dilézel er fal. Ne vént ket d’oh sentein, ama ! tan ag en nénv dichennet arnehé. »
Brrrrou… Ur goahad tan e goéh a drest ou ven. En ol e griz hag e hiris. Hag er béleg de bredeg hemb arrest ar gourhemenneu Doué ha ré en Iliz, ar er péhedeu kapital, ha sél guéh de laret : « tan ag en nénv dichennet arnehé » ha sél guéh en tan flam e goéhé d’en dias.
Ben er fin él mé lar er beleg hoah : « tan ag en nean dichennet arnehé » é vé guélet er sakrist é astén é ben dré un toul ag er lanbrusk : « ia, Eutru person, meit achiù é er stoup » Ha… ha… ha… ha… chetu saúet en un taul, get en dud, ur skrign hag ur fars justerhoalh pe ié er guellan rah er predeg ha prest en ol d’en um gonvertis get er spont hag en doujans.
Meit er person é lar dehé :
Me zud peur, ma ne hues ket eun ag en tan stoup-men, dihoallet doh en tan ag en ihuern. Ino ne vou kel a farseu. Ino ne von ket kleùet meit huannadenneu hirvoudus, garmereh hag ur gri forh ; temallasion ha malloheu é kreiz chourikereh dént… Dihoallet ! Dihoallet !…
Er vateh hag e oé deit de gleùet er predeg blaoahus-sé e ias nezé d’er gér fonapl d’achiù dariùein (cuire) hé méren, de laret é d’achiù poéhein hé filigad ioud. — Dam ! d’er hours-sé ne oé ket gres er frikot. Allas ! épad ma oé én iliz, er ioud e oé deit devout flour, flour él ur banig deur. Monet d’er laret d’hé mestr ha gobér hani aral e oé er guellan. N’hellé ket neoah monet d’er heur a greiz en overen meit ur mod e oé ér barréz-sé, er person e oé ken dichonj ken e vezé ret d’unan benak, er sakrist, er vateh pé un al rein en ton dehon eit sél kan. Just erhoalh él mé oé é arriù édan er gorden kloh, é oé bourdet er person. Er vateh ne hra ket a ganpé meit rein en ton en ur laret :
« Na flour é er ioud ha flourat e hra. » Hag er béleg de respont :
« É lakat bled abarh é kaleta. »
Meit guir é e lar er plah én ur vonet kuit ér momand mé oé er person é achiuont é gan en ur skoein ar é galon. Agnus Dei qui tollis peccata mundi…
Piér Lampampi.