Guirionéeu ag er Religion/Chapistr 115
I. Er péh e zou liès mad caus d’er scrupul ha d’en néhance e zou, de guetan, un dougeance rai vras a jugemanteu en Eutru Doué. En dougeance-cé n’en dé quet gùir dougeance Doué ; rac er gùir dougeance n’en dé jamæs hemb confiance én é visericord, hag en dougeance rai vras e voug er gonfiance ha ne hra meit troublein ; ne laq nehi dirac-omb nameit chongeu faus a lealdæt hag a visericord en Eutru Doué ; hi e hra d’emb sellèt Doué èl ur mæstr rust ha didruhè : dalledigueah trompus péhani e ziscourage hag e zou caus d’en inean d’hum gol !
II. En eil e zou un istim cuhet aveid omb hun hunan, un dinérdæt a gousciance diavis hag e hra d’emb clasq guet rai a studi ma ne vou quet én inean nitra hag e yein, nitra hag e hra poén. Ni e garehé en devout ur peah dalhabl èl er Sænt hag en Ælèd, ha bout sur é omb é græce Doué, pé d’er bihannan, fautein e hra d’emb ma larou hur housciance d’emb dalhmad é ha mad guet-n-emb, é hramb hun devér, é ma mad hur hovézioneu ha n’en dé quet marhuel er péhedeu e hramb ; quement-cé e zou en devout ur garanté rai vras doh-emb hun hunan ; quement-cé e zou contein rai ar-n-omb ha nepas treu erboalh ar visericord en Eutru Doué.
Doué e bermet ma arribue er poénieu-cé guet en inean ; souffret-ind enta guet patiantæt èl ré er horv. Ne ven quet ma vehoh sur é hret hou tevér, pé é oh ér stad a hræce Doué. Er Sænt ar en doar n’ou dès chet bet en assurance-cé ; mæs ind e laqué ou honfiance é Doué hag e reposé én-hi. Fariet-oh enta a p’hum néhancet ar stad hou ç’inean ; hui e hra anjuli de visericord en Eutru Doué ; ne hoès chet a gonfiance, rac hui e garehé diazéein ar er péh e hret en assurance ag hou salvedigueah. Nac é vehoh sur é ma santel hou ç’œvreu, é ma hou ç’œvreu hemb defaut, hag é vehoh memb sur a vout é græce Doué, ne vou quet ol quement-cé e hrei d’oh gobér hou salvedigueah. É misericord en Eutru Doué é teliet gortoz eit bout salvet. Lausquet Doué de jugein hou ç’œvreu hag er stad ag hou ç’inean ; hag arlerh hou pout clasquet gobér hou tevér, laret guet humilité ne hoès hoah groeit nitra, n’en d’oh nameit ur servitour pé ur servitourès didalvé. Nezé beah én gorto ag é visericord hag hum zalhet é peah. En hani e laca èl-cé é gonfiance é Doué ne vou quet collet.
III. En drivèd tra e zou caus d’er poénieu a spered ha d’er scrupul e zou un orgueil cuhet péhani e hra d’en inean bout dissent hag aheurtet én hé chongeu ; a vazé é ta dehi chonge ar chonge, ræsonieu dal unan ar en aral, doutance ar guement tra-zou ha conzeu hemb achimant. Un dén scrupulus e zou gouniet d’é chongeu prop ; ean e ven, én drespet d’er péh e larér dehou, derhel doh é avis hag é santimant. Red-é, e grèd nehou, bout sur é ma ér stad vad, hag ean hum zal betag assurein en hum hanàu reih-mad ha n’en dé quet quer scrupulus èl ma crèd é govézour, mæs rah er govézerion hum dromp ar é goust ha n’en hanàuant quet. Quement-cé e vé caus ma change a govézour, eit cavouèt unan e lausquou guet-hou el liberté de zevis rah é chonge ha de fougeal quement tam fang e zou staguet doh é vuhé.
Caër e zou larèt dehou é teli en dout un aboeissance dal d’er péh e hourhemén dehou ur bélêg aviset mad hag e lar dehou nepas bout rai berhuéh ar é examén, berrat é govézioneu, lezel a costé quement a circonstanceu a nitra, chom tranquil ar en amzér tremeinet : aviseu ahuélêt, e larou-ean ; derhel e hrei d’é chonge, aheurtet-vou én é santimanteu ; sentein e hrei doh é bèn dalhmad. En aboeissance d’er hovézour e zou er remèd d’é zroug. Red-é neoah el larèt, deliet-é en devout truhé doh ur scrupulus, a gaus d’en diæzemant ha d’er boèn en dès é sentein ; mæs ehué, ne vern péguement a boén en devou-ean é pléguein, é chongeal hag é aboeissein, requis-é ma arrihuou azé, coustéèt e goustou. Me lar memb open, nac en en devehé ur scrupulus mui a sourci aveid é govézour, ean e zeli pléguein ha sentein guet humilité doh-t-hou. Sant Paul, quènt é gonversion, e oé abilloh eid Anani ; neoah Jesus-Chrouist er pèd de sentein doh er pêh e larou dehou en discipl-zé. Ean er groas hag e receuas er Spered-Santel. Er scrupulus ehué, mar sent, e receuou spered en Eutru Doué.
Mar sant poén ha néhance é pléguein, andureèt quement-cé guet patiantæt hag hemb clasq digaré. En hani e ya dret trema Doué e guêrh én assurance, e lar er Scritur. Hemb en aboeissance humbl-zé, er scrupulus n’en devou jamæs peah erbet ; ean e bêllei a nebedigueu doh Doué, hag ean e hanàuou ar é goust er huirioné ag er honzeu-men en dès laret sant Augustin : maleur d’en inean orgueillus péhani e bêlla doh-oh, ô men Doué ! hag e zou én gorto a gavouèt ur gonsolation benac hag un dra-benac gùel aveid oh !
IV. Er péh e hra el liessan tourmant un inean scrupulus a zivout hé hovézioneu, e zou rac ma chonge hé hovézour, èl n’hi lausq quet d’espliquein reih erhoalh hé féhedeu, n’hi hrèd quet quer cablus èl mé ma, ha m’hi juge memb èl unan dibèh ; mæs hi hum dromp. Er hovézour e juge er péh e zeli jugein, hag er pénitand e zeli bout tranquil. Er hovézour e houér erhoalh é hellér bout péhour bras ha scrupulus bras ar un dro, penaus paud a dud e guemér poén eit mar-a-dra dislér, ha n’ou dès scrupul erbet é hobér er fauteu ponnérran. Er Juiffèd en doé scrupul é monnèt é palæs Pilat, ha n’ou doé quet é houlen marhue Mab Doué.
Er hovézour ne sel jamæs er péhèd èl un nitra ; er scrupulus ne zeli quet ehué er sellèt èl-cé. Mæs un droug vehé hum dregassein guet bagatellage, ha col é amzér, chom rai de chongeal, de gontein, de zevis treu distér hag un tolp a circonstanceu louyet. Ne zeliér quet carguein er govézion a vagatellage, é larèt guet hantér-hand conz ur péhèd e hel bout disclæriet guet unan.
Ur govézion simpl e hra vad d’er gousciance ; rai a gonzeu é covézion ne hrant meit hi brouillein, ha discarg er mimoér quêntoh eit ne ziscargant en inean. Ér glahar humbl hag én aboeissance é cav en inean er peah. Mæs n’en d’on quet coutant ma ne mès disclæriet ol er péh e mès ém spered. Dihoallet ! Ne zeliet quet clasq hum goutantein, mæs clasq gobér volanté Doué.
Beah aboeissant d’hou covézour ; hum goutantet a zisclæriein hou péhedeu, èl ma lar d’oh ou disclæriein. Chetu er péh e houlen en Eutru Doué guet-n-oh. Mar groa perpet hou péhedeu poén d’oh, ur merche mad-é ; anduret er boén-zé guet santimanteu a bénigen hag hemb sannein-grik. Mar héli er scrupulus en avis-cé, quènt-pêl é vou é peah.
Ha ne gomprenehé quet ur scrupulus er péh e lar é govézour dehou, aboeisséèt neoah d’en aviseu e ra dehou, héliet scùir Abraham, péhani e lammas ag é vro eid aboeissein de Zoué hemb gout mèn é hé. En hent e gredér sur n’en dé quet perpet mad. Bout e zou, e lar er Spered-Santel, un hent hag e ziscoa bout dret hag e den d’er marhue ; dré en hent-cé é quêrhér a pe ne vennér quet sentein doh aviseu er ré e zou carguet a han-omb. Er scrupulus e zeli enta dihoal mad a cheleuèt é chonge. A zivout er péh e sel salvedigueah é inean, hêliet aviseu fur é govézour, péhani en dès sclærdér guet Doué eid el lacat én hent mad ; adoréèt jugemanteu Doué, pedéèt guet confiance Jesus-Chrouist, péhani e ven gronce é salvedigueah, ha groéèt perhuéh mad er péh e larér dehou.
Sel-mui a boén hag a dantationeu en dès ur scrupulus, sel-mui a vérit en dès dirac Doué. Èl-cé é é tégass en Eutru Doué mar-a-inean de vout pur ér vuhé-men. Sel-mui ma hum gav er gueah inean-zé disprisabl, sel-mui é vérit ma quemérou Doué truhé doh-t-hi, ha sel-bihannoh é teli hum ziscouragein.
1° Ér scrupuleu e zei d’ein ag un dougeance rai vras, me laquei me honfiance é Doué. — 2° Eit ne vein quet scrupulus dré zihouyedigueah, me studiou erhat men devérieu. — 3° É peb-tra, m’hum lausquou de vout conduyet dré ur hovézour abil hag aviset mad. — Men Doué, n’em lausquet quet d’aheurtein ém chonge ha de glasq ma vou groeit t’ein revé me hreden.