VIII


FANCH KOUÉR


――――


GIZ GUÉNED


I


Pèl érauk ma tarh en dé,
Fanch Kouér sailh ag é hulé.

— Fanch, petra zou kauz d’is té
De seùel ken abret sé ?

— Ne houies ket, me moéz kér,
Em es de vonet é kér,

De huerhein éd, deu sahad ?
Guèl abret eit devéhat :

Beañnoh e vein retornet,
Ur ioh argand ém feched ! —


Tuchantik é ma Fanch Kouér
É hobér hent, dibredér,
Ar é azen, én noz du,
Get deu sah, unan pep tu.


II

Pe luh én hiaul ar er gloéh,
Fanch é Kéris e zegoéh.

— Porhér, digoret en nor,
Fanch Kouér e houlen digor ! —

Porhér Kéris, pe gleùas,
Ag é hulé e saùas ;

Ag é hulé é saùet ;
Er perhér zou digoret.

— Hui é er hetan e za
Hiniù abarh ér gér ma ;


Un dén prim oh, emé ean.
A pe hoes bouljet ker bean,

Hama, kansort, marhad mat,
Get hou lon, hou teu sahad ! —

Deit ma oé kent er réral,
Marhad Fanch ne oé ket fal :

Guerhet en des é éd bloh
Eit priz mat, d’ur bourhiz koh,

Getou ur pikol barù guen,
Hag e lar dehou aben :

— Bremen, dont e hreet hui
Get hou sahadeu d’em zi ?

— Ia sur — e reskondas gouiù.
D’un ti kaer ind e arriù.


Pen dint ér porh antréet,
Hag ol en éd diskarget,

En eutru e zigor frank
Ur ganbr vras d’er pautr iouank.

Hena e chom pèl bamet
Get er péh en des guélet :

Argand hag eur, bern ar vern ;
Mein presius e ligern

A bep liù er hoareg-glaù,
Èl ur parkad bleuieu braù !

En eutru lar d’en dén peur,
Én ur ziskoein ur péh eur :

— Lénet en hanù sé, men goaz,
Ha m’ hou lakei pinùik bras ! —


Fanchig, ne houié ket len,
E huélé merchet ur pen

Haval doh en dén koh sé ;
Ma trid, é chonjal : ean é !

Hag é lar, é stouein don :
— Hous hanù, eutru roué Grallon ! —

Ha kentéh ar é zeuhlin.
— Groa elsé de Zoué hembkin,

Emé ’r prins é vushoarhein.
Saù ; kemér a bep sort mein,

Perlez fin, eur hag argand,
Bréhadeu, èl m’ ha pou hoant,

Ken e vou lan te sehiér,
Ha distro eurus d’er gér ! —


Tuchantik, Fanch Kouér e zé
D’hobér hent arré, get joé,

Én dé splann, ar é azen.
A p’ hum gav é unan pen,

É venn sellet en treu kér
Zou keij meij én é sehiér ;

Foenùet d’é binùidigeah,
É tibak trezol pep sah.

Get el luhed flam e daul,
Èl houleu e luh én hiaul,

Houleu én hiaul huskellet,
É ma bean turlebannet,

Ken e goéh rust ar en doar…
Hag e zihun get glahar !




IV

Dihunein e hra Fanch Kouér
Én hent bras a Landregér,

Ledet ar liùen é gein,
Ol é gorv bloset d’er mein ;

Tost dehou é azen du,
Get é sehiér a bep tu ;

Meit, sioah ! ne oent mui lan
A berlez kaer nag a hran !

Dishrouiet d’en drein, én hent,
De bep paz é tihilient ;

De bep paz é tihilient :
Ind e oé ker stenn agent,

Ind ker stenn agent, ken ront,
Difoenùet én un taul-kont,



Ind ker stenn agent, ker ret,
Moénet e oent, ha tretet !


Fanchig Kouér, dihun erhat,
E frot é har, é legad ;

Get un nadoé, un neden,
E auz é zeu sah aben ;

E dolp én hé edenneu
Strèùet a glei, a zéheu ;

Hag ean deugrommet, perùeh
Ar é giz chèr gran gunéh ;

Er ré ahoel, ’oé chomet
Arlerh loñned arloupet ;

Pep sort loñned arloupet
Èl el logod, er rahed ;



Èl er rahed, el logod,
E grign pep hani é lod ;

Melion du ha melion ru,
É velionein a bep tu ;

Melion ru ha melion du,
E denn gran geté un tu,

Eit ou huhein, get predér
Didan doar, én ou ziér ;

Hoah, mar a laer askellet
Èl piked ha kegined ;

Èl kegined ha piked,
Er brenni hag er hlomed ;

Er hlomed hag er brenni,
Golvañned, iér, klujeri,



Ar er gran é poémïein
Tam ha tam d’ou figosein,

Tam ha tam d’ou figosein.


Avelsen é teskannein,

Goudé kreisté, Fanchig Kouér
E zou arriùet ér gér ;

Huiz brein, dihuiget akerh,
Kollet dehou ol é nerh

Get en nan hag er séhed ;
Ponnér a ialh ne oé ket.

En ol restajeu gunéh
En des dastumet get béh,

Dastumet get béh erhoalh,
Un hantér sahig ou dalh !




V


A p’er guél, stouiet é veg,
Arlerh é lon skoharnek,

Arlerh é lon é kerhet,
É voéz e zou goal souéhet.

— Doué ! emé hi, men dén kér,
Pé tro e hes groeit é kér ?

— Me moéz vat, me houi bremen
Em es groeit ur folleahen,

Un dro sot ha diavis,
Klah Landregér dré Géris,

E zou bet guéhral béet
Ér mor don, trihuéh goured !

M’ em es ahoel prenet spréd
Guerh tri hantér sahad éd,


Open ur pennad deùeh
Me foén, ha poén me lon keh ;

Ur gentel d’em zou bet groeit :


En Eutru Doué en des reit

De vab dén en noz du dal
Eit kousket hag evreinal ;

En noz du eit evreinein,
Hag en dé eit poénïein ;

En dé sklér, eit labourat,
Dihun spered ha legad !